- 2016. július 16-i dátummal készült el a WADA (World Anti-Doping Agency) elnöke által független szakértőként kijelölt Richard H. McLaren kanadai sportjogász professzor jelentése, ami pár nappal később került nyilvánosságra. A bombát – többek közt - a The New York Times robbantotta ki azt állítva, hogy a 2014-es Szocsi Téli Olimpia idején államilag intézményesített doppingolás folyt Oroszországban. Ennek részleteit a moszkvai és a szocsi doppingellenőrző laboratórium és az Orosz Anti-dopping Ügynökség (RUSADA) korábbi igazgatója, dr. Grigorij Rodcsenkov tárta fel. A minták manipulálásában a Sportminisztérium és a Szövetségi Védelmi Szolgálat (korábbi ismertebb nevén a KGB) is részt vett. Dr. Rodcsenkov azóta elmenekült az Egyesült Államokba, ugyanis két munkatársa - a moszkvai doppingellenes iroda végrehajtó tanácsának egykori elnöke, Vjacseszlav Szinyev és az ügynökség korábbi ügyvezető igazgatója, Nyikita Kamajev - rejtélyes körülmények között meghalt. Egyébként a riói laboratórium tevékenysége során is fény derült visszaélésekre, ezért a működését az olimpia kezdete előtt fel is függesztették.
- Nálunk nincs ilyen speciális laboratórium. Mi hová küldjük a mintákat?
- Bécsbe. De visszatérve Oroszországra: dr. Rodcsenkov „regnálása” alatt 2011-től gyakorlatilag folyamatosan manipuláltak bizonyíthatóan több mint 600 pozitív mintát. A „manipulálás” egyrészt több ezer minta „eltüntetésében” (ez is doppingvétségnek minősül) nyilvánult meg, másrészt abban, hogy a pozitív vizeletminták törésbiztos tégelyeit feltörték, és kicserélték korábban levett vagy máshonnan beszerzett negatív mintákra. 2011 vége és 2015 augusztusa között 312 esetben mondták azt, hogy „meg kell menteni” a sportolót, azaz manipulálják a mintát. Ezt a „mentés” kódszóval jelezték. Ennek ellentéte a „karantén”, erre 265 esetben került sor, és ez azt jelentette, hogy a pozitív mintát továbbengedik, és a sportoló le fog bukni. Az utasítást, azaz, hogy mi történjen a sportoló mintájával, az orosz sportminiszter-helyettes, Jurij Nagornih adta ki. Nem az történt tehát, hogy senkit nem szankcionáltak – nyilván, az túl feltűnő lett volna -, de a mintáknak több mint a felét manipulálták. A „megmentett” mintákból 140 atlétáké, közel 120 pedig súlyemelőké volt. Ez nagy szám, amiből arra lehet következtetni, hogy az orosz atléták, és súlyemelők többsége sajnos doppingolt.
- Tudtak a sportolók az intézményesített doppingolásról? Ez azért jelentős kérdés, mert a sportban az objektív felelősség elve érvényesül, azaz minden esetben a sportoló felel azért, hogy tiltott teljesítményfokozó szer kerül a szervezetébe.
- Úgy gondolom, hogy azt nem tudták, hogy meghamisítják a mintájukat. Nyilván olyan szteroidokról van szó, amelyeket be kell, hogy vegyenek, tehát „bevitt” anyag: arról tehát tudnak, hogy „bevitték”. Azt nem állítom, hogy azt tudták, hogy doppingolnak, de ha azt mondták nekik, hogy ezt a „valamit” be kell venni, azt szerintem bevették, és ebből azért lehet arra következtetni, hogy az a szer nagy eséllyel tiltott teljesítményfokozó szer. A fejlett országokban a „bevitt” anyagok mellett már géntechnológiát is alkalmaznak például izomnövelésre. Ezt úgy lehetne kiküszöbölni, hogy minden sportolónak folyamatosan nyomon követik a „géntérképét”, csak ez nem olcsó. Erre egyelőre nincs lehetőség, jelenleg a „bevitt” anyagokat tudják kontrollálni. A doppingolás miatt én elsősorban az orvosokat és a sportvezetést hibáztatom, hiszen a sportoló alapvetően kiszolgáltatott, azzal, hogy persze hogy a sportolót tiltják el. Néhány magyar kajakosnak, akik már kvalifikálták magukat az olimpiára, is itthon kellett maradnia, mert a hormonszintjük nem volt megfelelő, függetlenül attól, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetésg vizsgálta volna, mi lehetett az oka a hormonszint-emelkedésnek.
- Igen, de ez még nem érte el a „doppingszintet”.
- Nem, de rizikófaktor, mivel a mintákat tíz évig megőrzik, és a tudomány fejlődésével – hasonlóan a dizájnerdrogok állandó változásához – a doppinglista is bővülhet. Későbbi lebukás esetén a sportoló eredményét törlik, az érmét elveszik, és a mögötte végzettek a sorban „előrébb ugranak”.
- Oroszországban sajnálatos módon 35 manipulált minta paralimpiai sportolót érintett, és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság a 2016. szeptember 7-én kezdődő paralimpiáról a teljes orosz küldöttséget kizárta.…..
- Igen, és én azt gondolom, hogy paralimpiai sportágaknál intézményesített doppingolást folytatni kiemelten tisztességtelen, még akkor is, ha ez a sportolók kisebbségét érinti: eleve egészségkárosodott emberek egészségét rombolják tovább.
- Milyen forgatókönyvek léteznek az intézményesített doppingolás szankcionálására? Van-e arra nézve bármilyen szokás vagy megállapodás, hogy kinek a hatásköre azt eldönteni, hogy érvényesül-e a „kollektív bűnösség” elve vagy „csak” a doppingolót zárják ki?
- A NOB dönt. A jelen esetben a NOB dönthetett volna úgy is, hogy az összes orosz sportolót kizárják az olimpiáról – ezt javasolta egyébként a WADA -, de nem ez történt, hanem végül 280 orosz sportoló elindulhat(ott) Rióban, ugyanakkor kizártak 68 orosz atlétát. Azaz 67-et, mert a távolugró Darja Klisinának engedélyezték, hogy semlegesként részt vegyen nemzetközi versenyeken. Ha az orosz atlétanőket továbbengedik, valószínűleg taroltak volna, ami a verseny tisztaságát nyilván nagyban megkérdőjelezte volna. Tudván azt, hogy 140 pozitív mintát adtak az elmúlt öt évben, aminek több mint a felét eltitkolták, tehát „védett” sportolók is bent lennének a későbbi győztesek között. Zárójelben jegyzem meg, hogy a „védett” személyek esetében még a neveket is meg kellett hamisítani. A NOB-nak a verseny tisztaságát őriznie kell, ami kőkemény gazdasági érdek is: mi lenne akkor, ha a szponzorok nem szponzorálnák az olimpiákat a doppingbotrányok miatt? Arról nem is beszélve, hogy az egyéb bevételek is elmaradnának, hiszen a nézőket nem érdekli az olyan olimpia, ahol csalnak. Az Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) mellett a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) döntött úgy, hogy az orosz sportolók nem indulhatnak az olimpiai játékokon. Ezzel a döntéssel viszont sajnos olyanok is áldozatul eshettek, akik esetleg nem doppingoltak, tehát ezekben az esetekben érvényesül a „kollektív bűnösség”.
- Ez szörnyen igazságtalan!
- Igen, csak ezek a sportolók nem csak saját magukat, hanem egy országot is képviselnek. Gondolj bele, az is óriási botrány lett volna, hogy aztán ott az olimpián vagy – rosszabb esetben - évekkel később derül ki, hogy a fél csapatot ki kell zárni, és minden második eredményt törölni kell. A NOB döntése egyfajta elrettentés.
- De az miért baj, ha a többiek doppingolnak, én nem doppingolok, és az országomat képviselem? Akkor engem miért zárnak ki? A logikát nem értem.
- A logika az, hogy az esetlegesen „ártatlan” orosz sportolók mintáját is megsemmisíthették, ami azt jelenti, hogy a sportoló hiába adta le a mintát, az nem állt rendelkezésre doppingellenőrzésre, ami szintén doppingvétségnek minősül. A felelősség pedig objektív, nem vizsgálják a szándékot: ez a különleges ebben az egész rendszerben. Abban egyetértek veled, hogy az objektív felelősség elve nem teljesen az igazságosság mentén született. Viszont azt gondolom, hogy a kollektív felelősség a játékok tisztasága érdekében egy indokolt és szükséges szankció. Igazságos persze az lenne, ha mindenki a saját tettéért felelne, csak hát a sport nem egy egyszemélyes tevékenység: a sportolót egy egész stáb segíti.
- Intézményesített doppingolásnál magasabb szinten hogy alakul a felelősség? Az orosz esetben is a sportolók „fölött” ott volt a Sportminisztérium.
- A nemzetközi jog ilyen esetekben tehetetlen. Álláspontom szerint a NOB-nak felül kellene vizsgálnia a doppingszabályzatát, mivel még a WADA-ban sem számoltak azzal eddig, hogy szövetségi szinten, állami támogatással „űzik” majd a doppingolást.
- És mi lesz dr. Rodcsenkovval? Azzal, hogy nyilvánosságra hozta a részleteket, gyakorlatilag saját magára nézve is terhelő vallomást tett.
- Abban az esetben, ha az Egyesült Államoknak van joghatósága, ő valószínűleg valamiféle vádalku részese lesz. Amit csinált, az vélhetően csalás, vagy annak valamilyen – a tiltott teljesítményfokozó szerekkel kapcsolatos – speciális alakzata. Őt a nyilvánosság védi, a botrány kirobbanása viszont diplomáciai feszültséget szíthat Oroszország és az Egyesült Államok között.
„Az edzéseken tanultunk meg fájdalommal élni és minden kínt elviselni. Aki ezt nem érezte, nem tudja, milyen. Először az oxigénadósság következtében elzsibbad az ember lába, ezt égető fájdalom követi, ami eléri a tüdőt. Minden lélegzetvétel kín, mintha forró üvegport szívna be az ember. A fájdalom eléri a karokat, az úszó lesüllyed, és már az is erőfeszítésbe kerül, hogy a víz színén tartsa megát. Pulzusa és az uszoda zaja harsogó robajjal zúg a fülében. Szeme előtt színes karikák forognak. Gyomra mintha kiszakadna, az egész lénye könnyítésért könyörög. Ez az ember tűrőképességének határa. És ahol más ember már csak könnyíthet, az úszó belevág a finisbe; aki nem ezt teszi, az csak fürdőző. A fájdalom úgy edzi a versenyzőt, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot.”
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!
Forrás: jogaszvilag.hu
